A Siratófal (más néven Nyugati Fal) második templom idejéből (Kr. e. 516 – Kr. u. 70) való támfal Jeruzsálemben. A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását; a Nyugati Fal elnevezés pedig arra utal, hogy egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta. A Siratófal a jeruzsálemi óváros vallásiemlék-együttesének, a Templom-hegynek a része. Szent hellyé azért vált, mert közel esik a Templom-hegyi Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez. A Siratófal jelenleg a zsidó vallásgyakorlás számára hozzáférhető legszentebb hely, mivel egyrészt magára a Templom-hegyre való belépést a legtöbb rabbi tiltja, másrészt a hegy palesztin felügyelet alatt áll, amely ugyan zsidók belépését nem tiltja, a nem muszlim vallásos megnyilvánulást azonban igen.
A Siratófal régen
1967-ig a Siratófal előtt nem volt egy olyan nagy tér, mint, amit most ott láthatunk. Előtte házak voltak, nézzük csak meg azt a jobb oldali képet. Érdekes nem?
Ha jól megnézzük a képet és összehasonlítjuk a felette lévő képpel, akkor az is feltűnik, hogy a falnak merőlegesen oda volt valami építve. Ezt is lerombolták. Most a nők imádkozhatnak azon a helyen, az az ő részükre van elkülönítve.
Nézzük csak meg alsó képet is, hogy milyen kis hely volt a fal előtt, milyen kevesen voltak előtte, nem úgy mint napjainkban.
Az izraeliek úgy gondolták a harcok után, amikor elfoglalták a helyet, hogy az előtte lévő házakat a földig rombolják és létrehoztak előtte egy iszonyat nagy teret.
Tudta-e?
Összegyűjtik a jeruzsálemi Siratófalba rejtett üzenőcédulákat. A papírokat ezután az Olajfák hegyére viszik, ahol a hagyománynak megfelelően elássák őket. A fal repedéseibe naponta több ezer cédulát dugnak.
A zsidók vallású emberek a 18. század óta rejtik el a hagyomány szerint Istennek szóló kéréseiket a fal repedéseiben.